PTE Műszaki és Informatikai Kar
Breuer Marcell Doktori Iskola Pécsi Tudományegyetem
Műszaki és Informatikai Kar

1. kérdés:

Viggiani professzor úr, ön a Talajmechanikai és Geotechnikai Mérnökök Nemzetközi Társasága (ISSMGE) TC301-es bizottságának (Műemlékek és történelmi városrészek állagmegőrzése) elnöke, valamint tagja a Pisai Ferde Torony Megmentése Nemzetközi Bizottságának. Mi a véleménye a geotechnikus tervezőmérnöki és egyéb szakmák (pl. a statikus tervezőmérnöki, de legfőképpen a régészet és a műemlékvédelem, stb.) közötti kapcsolatról az örökségvédelem viszonylatában? Mik a nehézségek és milyen lehetőségek vannak az együttműködésre?

Először is azt gondolom, hogy a műemlékek és történelmi városrészek karbantartása, állagmegőrzése, megóvása, restaurálása és fejlesztése talán a legjelentősebb dolog, amit az építőmérnöki szakma manapság az emberiségnek adhat. Az örökség megóvása azonban egyúttal a modern civilizáció egyik legnagyobb kihívása is. Számos különböző (kulturális, humán, társadalmi, műszaki, gazdasági és adminisztratív) területhez tartozó tényezőt foglal magában, amelyek kibogozhatatlanul egybefonódnak. Ezért aztán ahhoz, hogy a problémát kielégítő módon tudjuk kezelni, mindenképpen interdiszciplináris megközelítést kell alkalmazni.

A különböző szakmák képviselői közötti közös munkát a kultúrák és nyelvek közti különbözőségek miatt könnyebb elképzelni, mint megvalósítani; az ilyen munka hosszadalmas és gyakorta konfliktusokkal teli, végül azonban eredményesnek és kifizetődőnek bizonyul.

2. kérdés:

Ön hogyan látja a történelmi környezetben zajló földalatti építkezések jövőjét műszaki, szervezési és statikai szempontból? Némely geotechnikus tervezőmérnök attól tart, hogy a történelmi környezetben történő építkezések jogi vonatkozásaik miatt az ügyvédek „vadászterületeivé” válhatnak. Ön egyetért ezzel?

A történelmi környezetben zajló földalatti építkezések mind gyakoribbak; a világ gyakorlatilag minden nagyvárosának altalaját érinti a közlekedési hálózat és egyéb földalatti infrastrukturális létesítmények építése.

Ez napjainkban valóban az építőmérnöki szakma egyik legnagyobb kihívást jelentő területe azoknak a tervezési és kivitelezési nehézségeknek köszönhetően, amelyek abból adódnak, hogy meg kell óvni a felszíni épített környezetet, amely gyakran műemlékekben és történelmi városrészekben gazdag. Fontos hangsúlyozni, hogy a földalatti létesítmények alapvetően azért épülnek, hogy a városi életet kényelmesebbé tegyék, de nyilvánvalóan oly módon, hogy maguknak a történelmi városrészeknek a jellegzetes vonásai ne változzanak meg.

Nem gondolom, hogy az embernek túlságosan sokat kellene foglalkoznia az ügyvédekkel; ők mindenütt vadásznak, mi mérnökök pedig minden esetben ki vagyunk téve a figyelmüknek. A lehetséges javító intézkedésekbe nyilvánvalóan beletartozik a magas színvonalú tervezés, a lehetséges hatások feltérképezésének átláthatósága, valamint a projektekkel kapcsolatos előzetes konszenzus keresése.

3. kérdés:

Mit üzen a geotechnikus tervezőmérnökök jelenlegi fiatal generációjának?

Véleményem szerint két üzenet van, amit érdemes egy fiatal geotechnikus tervezőmérnöknek megfontolnia.

1. Lehetséges, hogy az építőmérnöki, és különösen a geotechnikus tervezőmérnöki szakma nem túlságosan kifizetődő a társadalmi vagy a pénzügyi sikeresség szempontjából. A szakma tartalmi lényege azonban nagyon is ösztönzőleg hat az emberre. A kutatásból, modellezésből, a megoldás megtalálásából, valamint elemzésből és tervezésből álló sajátos folyamat nagyban különbözik más szakmák jellemző feladataitól, hiszen minden újabb eset új jellegzetességeket vonultat fel, ami eredetiségre és kreativitásra ösztönzi a szakma művelőjét.
2. Mi mérnökök egy racionális, olyan tudományágakon alapuló kultúra képviselői vagyunk, mint a mechanika, a termodinamika, a kémia, stb. A mérnöki szakmában (és általában az emberiség jólétében) az elmúlt évszázadokban bekövetkezett látványos fejlődés eredője a tudományos elméletek megfelelő alkalmazása. Manapság, meglehetősen paradox módon, az olyan szektorokban bekövetkezett gyors fejlődés, mint az új építési technológiák vagy a numerikus elemzési módszerek területe, a ma rendelkezésre álló nagy kapacitású informatikai háttérrel párosulva gyakran elhomályosítja a mérnöki szakma racionális alapjait, ami rendkívül káros hatással van a szakmánk minőségére. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk a nagy Immanuel Kant intő szavait: „nincs praktikusabb dolog, mint egy jó teória”.