PTE Műszaki és Informatikai Kar
Breuer Marcell Doktori Iskola Pécsi Tudományegyetem
Műszaki és Informatikai Kar

További tanulmányai és tudományos fokozatai:

Okleveles mérnök, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Mérnöki Kar, 1963;

Műszaki tudomány kandidátusa, MTA, Tudományos minősítő Bizottság, 1973;

Műszaki doktor (Dr. techn.), Budapesti Műszaki Egyetem, Építőmérnöki Kar, 1974;

Műszaki tudomány doktora, MTA, Tudományos Minősítő Bizottság, 1983;

Doktor (PhD), Budapesti Műszaki Egyetem, 1997;

Széchenyi Professzori Ösztöndíj, Oktatási Minisztérium, 1999-2002.

 

Hosszú tudományos kutatói-, oktatói- és szakmai pályája során 40 évig volt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem illetve jogelődjeinél különböző beosztásokban a tanársegédtől a rektor helyettesig, professzori fokozatig. Rektor helyettesként Magyarországon elsőként az 1980-as években megszervezte az építőmérnöki idegen nyelvű képzést.

1963 - 66 egyetemi tanársegéd, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem;

1966 - 74 egyetemi adjunktus, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem;

1974 - 84 egyetemi docens, Budapesti Műszaki Egyetem;

1982 - 88 rektor helyettes, Budapesti Műszaki Egyetem;

1984 - 07 egyetemi tanár, Budapesti Műszaki Egyetem;

1986 - 99 tanszékvezető, Acélszerkezetek Tanszék, Budapesti Műszaki Egyetem;

1995 - 02 kutatócsoport vezető, MTA-BME "Tartószerkezetek Méretezéselmélete Kutatócsoport";

2003 - 04 egyetemi tanár, tudományos tanácsadó, Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar;

2004 -     egyetemi tanár, Breuer Marcell Doktori Iskola PhD területének vezetője, Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar.

 

Munkássága utolsó 10 évét a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon töltötte. Kiemelkedő szerepe volt a pécsi építőmérnök egyetemi szak beindításában és meghonosításában. Pécsi munkásságának legmeghatározóbb vonása a Műszaki Kar tudományos életének egyetemi szintűre emelése, megszervezése. Megalapította a ma már nemzetközi rangú Pollack Periodica kari tudományos folyóiratot és meghatározó szerepet töltött be a Breuer Marcell Doktori Iskolában, mint törzstag és a Doktori Iskola PhD területének vezetője.

Pályája során kiterjedt szakmai-közéleti tevékenységet folytatott hazai és nemzetközi szervezetek tagjaként ezen kívül rangos nemzetközi tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságainak volt tagja, sok segítséget nyújtva fiatal hazai kutatók publikációinak megjelentetésében. Tudományos szervező tevékenysége során több mint 30 nemzetközi tudományos konferenciának főszervezője, vagy szervezőbizottsági tagja volt.

 

A kerek 50 éves oktatói pályája során végig az építőmérnök képzésben, az acélszerkezetek tárgykörben a legfontosabb törzstárgyakat oktatta magyar és angol nyelvű képzésben. Hallgatói körében igen népszerű híres előadó, tanáregyéniség volt. Több jelentős nemzetközi oktatási projektben tematikák kidolgozásában tevékenykedett. Ezek célja az acélszerkezeti tervezés egységes európai szemléletmódjának kidolgozása volt a hazai és nemzetközi hallgatóság számára.

 

A tudományos kutatásai kapcsán számos hallgató doktori majd később PhD képzésében témavezető volt. Ezen hallgatói a hazai és a világ különböző egyetemein ma már vezető professzorokként viszik tovább szellemi örökségét.

Iványi professzor élethosszig tartó kutatómunkájának eredményeit közel 40 tudományos könyv, több mint 220 tudományos cikk és számos CD foglalja össze. Nagylelkűségéről tanúskodik, hogy e teljes életművet a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar könyvtárának adományozta.

 

E hatalmas saját tudományos irodalomból több, szívéhez közelálló műről is tudunk, melyekből gyakran idézett. Ilyen a fiatalkori tanárával és nagy példaképével Halász Ottó professzorral 1999-ben közösen írt „Stabilitáselmélet” című tudományos elméleti könyv, melyet nagy becsben tartott. Hasonlóan kedves műve volt az 1998-ban kiadott „Hídépítéstan, Acélszerkezetek”, mely a mai napig alapmű az építőmérnök képzésben. Szeretettel lapozgatta, fiával ifj. Iványi Miklóssal közösen írt 2008-ban kiadott „Acélszerkezeti mintapéldák” című kötetet, mely mindennapi tananyag ma is. Hasonlóan kedves volt számára a másik fiával, Iványi Péterrel közösen írt 2008-ban kiadott „Eurocode - Kézikönyv Acélvázas többszintes szerkezetek méretezése” című, mérnöktovábbképzésre szánt alapmű. Életéből 20 évet átfogó nemzetközi konferenciasorozat szervezője volt „Hidak a Dunán” címmel. E konferenciasorozat anyagát katalogizálta, mely 1998-ban CD formátumban kiadásra is került. A katalógus összesen 94 híd adatait mutatja be, kitér a tervezés, építés, felújítás történeti adataira is. A Duna hidak szerkezeti rendszerének, funkcionális megoldásainak, esztétikájának tanulmányozása a legkedvesebb tudományos munkái közé tartozott. A legutóbbi dédelgetett tervei közé tartozott egy nagy „Duna híd képes szakmai album” kiadása, mely csak előkészítési fázisig jutott….

 

E nagy életmű során több kitüntetésben is részesült, melyek elsősorban a tudományos-szakmai munkára alapított díjakat jelentették, ezek közül a legutóbbi a „Honorary Professor” Politechnica Timisoara University of Technology, Romania 2001.

 

E vázlatosan összefoglalt hatalmas tudományos-, oktatási-, szakmai életmű mellett Iványi professzor teljes életet élt. Élete a családja keretében teljesedett ki. Rajongásig szerette édesanyját, Ilona asszonyt, aki most 94 évesen gyászolni kénytelen szeretett fiát. Ilona húgát nagyra becsülte és szerette, aki mérnöki munkája mellett édesanyját ápolja és e fájdalmas percekben professzor úr testvéreként osztozik az édesanya hatalmas gyászában. Feleségével Iványi Amália professzor asszonnyal a boldog családi együttélés mellett közös tudományos munkáik voltak, pl. együtt alapították és szerkesztették a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar nemzetközileg is jegyzett tudományos folyóiratát, a Pollack Periodicat.

Büszke volt fiaira és menyére, Ildikóra, akik méltó módon rá is szolgáltak az apai szeretetre. Péter fia a PMMIK dékán-helyettese, a PTE legfiatalabb elismert professzora. Miklós fia neves hídépítő-mérnök, tervező, a PMMIK habilitált docense, akinek családja unokát adott neki, akit még boldogan tarthatott kezében.

Csak most, a professzor úr halála után értjük meg, hogy milyen kegyes volt hozzá a sors, mert e szeretetteljes család legféltettebb kincsének, a hét hónapos Miklóska unokájának születését megérhette, és első hónapjainak örömét boldogságát átélhette.

Tölgyhöz hasonlóan állta az élet változásokban gazdag korszakainak néha lesújtó, máskor felemelkedéshez vezető eseményeit, amelyek soha nem törték meg.

E gazdag életmű láttán mondhatjuk-e, hogy hiánya pótolható a bennünk megmaradt róla alkotott emlékeinkkel? Sajnos nem! Végleg elment! Örök hiányérzet marad mindenkiben, aki ismerte, szerette. Ami a fájdalmunkat enyhíti az az a tudat, hogy nem vitte magával tudását, szellemiségét, mert mérnökök ezrei, mérnökgenerációk viszik azt tovább, akik hálás szívvel gondolnak professzorukra, tanítómesterükre.

Emlékét szeretettel megőrizzük.

Nyugodjék békében!

 

A Pécsi Tudományegyetem

Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának

dékáni vezetése