Bachman Zoltán
Bachman Zoltán (Nagyvárad, 1945. április 21. – Pécs, 2015. július 2.) a Nemzet Művésze, Kossuth-, Steindl-, Ybl-, Pro Architectura-, Szent-Györgyi Albert-, Princz Gyula és Prima Primissima díjas építész, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa volt.
Bachman Zoltán munkásságának gerincét a műemléki feladatok adták. A pécsi ókeresztény emlékek közül elsőként a Szent István téri mauzóleum és sírkamra rekonstrukcióját tervezte, amely 1986-ban nyílt meg. Nagy szerepe volt abban, hogy a síremlék-együttes 2000-ben elnyerte az UNESCO világörökségi címét, majd hat évvel később tervei alapján valósult meg a Cella Septichora és a hozzá kapcsolódó látogatóközpont, amely korszerű építészeti eszközökkel mutatja be az ókeresztény sírokat. Jelentős munkája a Káptalan utcában épült Dóm Múzeum, amely a székesegyház középkori kőfaragványainak ad otthont.
Az utóbbi évek legjelentősebb munkája a Pécsi Tudományegyetem beruházásaként megvalósult Szentágothai János Kutatóközpont épületegyüttese volt.
Életműve legmaradandóbb részének azonban az oktatásban elért eredményeit tekinti. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán megindult építész képzés mára a Pécsi Tudományegyetem fakultásaként egyetemi szinten működik.
2003-ban szervezte meg az építész szak doktori iskoláját, amely Breuer Marcell nevét vette fel. Az oktatásba bevonta Pécs vezető építészeit, szakmai-baráti kapcsolatai révén a doktori iskola hallgatói országos hírű, Kossuth- és Ybl-díjas építészek irodáiban szerezhetnek gyakorlatot. Bachman Zoltán iskolateremtő, közösségépítő szelleme teljesedik ki azokban a fiatal építészekben, akik munkájának folytatóiként a közeljövő építészetét formálják majd. Hét Junior Prima díjas hallgatót nevelt ki.
Életművét bemutató kiállítása nyílt Pécsett a művész halála után egy nappal, az általa tervezett Pécsi Galériában.
