Breuer Marcell
A 20. századi építészettörténet - és ezzel szoros összefüggésben designtörténet - egyik fontos alakja Breuer Marcell. Neve leginkább a csővázas bútorok tervezése kapcsán vált ismertté világszerte, bár a bauhaus évek utáni építészi munkássága is jelentős, mind az Egyesült Államokban, mind Európában sokat tervezett és épített.
Breuer - akit barátai Lajkónak becéztek - Pécsett született 1902. május 21-én. Alsó és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1920-ban a bécsi Művészeti Akadémián kezdett szobrászati tanulmányokat, de egy félév után Weimarba utazott, ahol a Bauhaus műhelyében Walter Gropius tanítványa lett. 1925-ben mesterlevelet kapott, és az iskolával együtt Dessauba költözött, ahol az iskola asztalosműhelyének tanár-vezetője volt. Ekkor tervezte első csőszékét, amely ismertté tette nevét. 1928-ban átköltözött Berlinbe. 1932-ben készült el első kivitelezett épülete Wiesbadenben. 1933-ban egy párizsi nemzetközi pályázaton két első díjat is nyert, és Zürichben elkészült két lakóépülete, mely az új elvek mintaszerű megvalósítását tükrözte (Doldertal 17. és 19., tervezőtársak: Alfred Roth és Emil Roth, 1934).
1934-ben hazaköltözött Budapestre. Fischer Józseffel és Molnár Farkassal társulva I. díjat nyertek a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatán és Várnai Marian bevonásával a szegedi Országos Társadalombiztosító Intézet-kórház tervpályázatán. A Mérnöki Kamara azonban nem vette fel tagjai közé, így építészi tevékenységet nem folytathatott. 1935-ben Angliába ment, ahol F. R. S. Yorke-kal dolgozott, majd 1937-ben Gropiusszal együtt meghívták az USA-ba, a Harvard Egyetem építészeti fakultására tanárnak. Magántervezői gyakorlatot is folytatott Gropiusszal, 1941-től pedig önállóan. 1946-ban megvált az egyetemtől és New Yorkban önálló irodát indított. Az ötvenes években Párizsban is nyitott irodát. 1947-ben tanácsadóként tevékenykedett a Buenos Aires-i és a bogotai egyetem építészeti fakultásainak újjászervezésénél. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta. 1981-ben halt meg New Yorkban.
Sok megvalósult épülete közül a legfontosabbak: két lakóház, Doldertal, Zürich (1934); I. Breuer-ház, New Canaan, Connecticut (1947); II. Breuer-ház, New Canaan, Connecticut (1951); Grammar School, Litchfield, Connecticut (1954-1956); UNESCO székház, Párizs (Pier Luigi Nervi és Bernard Zehrfuss munkatársaként, 1953-1958); St. John's Egyetem temploma, Collegeville, Minnesota (munkatárs: Hamilton Smith, 1953-1961); De Bijenkorf-üzletház, Rotterdam (munkatárs: A. Elzas és D. Schwartzman, 1953-1957); IBM France kutató központ, La Gaude, Franciaország (munkatárs: Robert F. Gatje, 1960-1961, bővítés: 1968-1969); Whitney Museum, New York (munkatárs: Hamilton Smith, 1963-1966).
