Könyvek:
Kicsomagolás.
Példák a világba vetett művészet eseteire.Bp. Jószöveg Műhely Kiadó, 2008. A kötet 3 + 1 téma körül kering. Az első rész választ próbál adni arra a mindmáig restélyes kérdésre,hogy a magyar művészetben miért gyakori sors a hirtelen emelkedés után a megtorpanás. Munkácsy Mihálytól Zichy Mihályon át Fehér Lászlóig ível a példák sora. A második rész a rendszerváltás után megfigyelhető művészetpolitikai eeteket értelmezi az új millennium szobrászatától az új Nemzeti Színház körletén át az 1956-os jubileum emlékműveiig. A harmadik rész a muzealizáció új kihívásaival foglalkozik, az intézmények átalakulásától, a gyűjtés új metodikájától, a múzeumépületben megfogalmazható új mondanivalóig. Végül a + 1. téma a világ-képzőművészet legrangosabb intézményének sorsalakulását, Velencei Biennálé elmúlt húsz évének történetét mutatja be.
A lepel alatt. Írások a művészet és a tekintélyelvű társadalom kapcsolatáról. Bp. Helikon, 2001.
A kötet a magyar történelem, a társadalom és a művészeti jelenségek szoros kapcsolatával foglalkozik. Vizsgálja a totalitárius, a tekintélyelvű és a demokratikus rendszerek indukálta művészet közötti különbségeket, példatára pedig a köztéri emlékművektől, a reprezentatív kiállításokig, az építészeti stílusválasztás okaitól, a díjazás rendszeréig terjed.
A rossz közérzet stílusa. Szombathely, Savaria University Press, 1994.
A tanulmánygyűjtemény egyetlen kérdéskört jár körül: a rendszerváltás után született vizuális életminőség karakterét. A széles panorámába belefért Nagy Imre újratemetésének és Kádár János ravatalozásának külsőségei illetve azok lényegi különbségei, az új magyar mecenatúra esélyei, a frissen született kapitalizmus és a médiarobbanás okozta látvány-sokk, a puha diktatúra emlékanyagának kínos öröksége valamint a hirtelen jött szociális feszültségeket kifejező színvonalbeli differenciáció. A művészetszociológiai nagytotált eseti megfigyelések illusztrálják, példák bécsi és moszkvai, velencei és berlini kiállításokról, valamint a hazai művészeti élet kitüntetett pontjairól.
Az idézőjel csapdája. Bp. Magvető, 1989.
A tanulmánykötet a két világháború közötti hivatalos művészet problémájával foglalkozik, azaz egy sokáig árnyékban maradt műcsoporttal. A zsákutcás magyar fejlődés szimbolikus látványegyüttesei úgy jelennek meg a könyv lapjain, hogy bennük nem csak a kényszerszülte megoldások, hanem az egyéni tehetség ereje is megjelenik. A koherens téma köré rendezett írásfüzér átível műfaji korlátokat: a kompozícióban éppúgy helye van a városmajori templomnak, mint a köztéri szobrászatnak, a közületi freskóknak éppen úgy, mint az alkalmi célokra tervezett porcelánfiguráknak.
A római iskola. Bp. Corvina, 1987.
A két világháború között keletkezett egyik legfontosabb magyar műveszeti csoport útját kíséri végig a monográfia. Érinti az iskola „caposcuoláját”, vezetőjét, Aba-Novák Vilmost, de hosszan tárgyalja a korszak fontos építészeti protagonistáit az Árkayaktól Rimanóczy Gyuláig, Bardon Alfrédtól Györgyi Dénesig. Külön elemzi a kor karizmatikus művészetszevező személyiségének, Gerevich Tibornak a szerepét, valamint azt az európai kontextust, amelyben a nemzetközi art déco vonulatától a német Sachlichkeiten át az itáliai Novecento mozgalomig valamennyi stílus hozzájárulhatott az egykori ösztöndíjasok pályaképeinek formálásához.
Jelentősebb lektorált folyóiratcikkek és konferenciák:
Egyetemi jegyzetek:
Gerevich Tibor, Genthon István és Bardon Alfréd műemléki koncepciójának szerepe és feladata Klebelsberg Kúnó és Hóman Bálint kultúrpolitikai rendszereiben.
A trianoni trauma után újragondolt örökségvédelem helyzete a húszas évek neobarokk Magyarországán. A kultúrfölény elmélet és a műemléki rekonstrukció problematkája. A műemléki topográfia helye a művészettörténeti diszciplinán belül. A Műemlékek Országos Bizottságának szerepe és feladatköre. Az újklasszicista műemléki reprezentáció ideológiai bázisa. A római példa átvételének magyarországi korlátai, a novecentista örökség továbbélése
A köztéri szobor térszervező lehetőségei az újklasszicizmus, a szocialista realizmus és a puha diktatúra körülményei között.
Emlékmű állítási hullámok két tekintélyelvű és egy totalitárius rezsimben. Az I. Világháború ikonográfiai sajátjai (Zala György esete). A Szent István évhez kapcsolódó kultuszok. (Sidló Ferenc esete). A Felszabadulási emlékműtípus változata. (Kisfaludi-Stróbl esete). A Lenin-ábrázolások fajtái és elterjedésének határai. (Varga Imre esete). A non-monument Kádár-kori szerepe. A deheroizáció és a rendszer elgyöngülésének kapcsolata. Technikai problémák, anyaghasználati preferenciák és stiláris sajátságok a három korszak emlékműszobrászatában. A szoborpark, mint az idézőjelbe tett építészeti keretbe rejtett plasztikai jel.
Az expo. mint egy összművészeti teljesítmény kitüntetett esete, a new-yorki és a párizsi világkiállítások építészeti és képzőművészeti tanulságai.
Az állandó és az ideiglenes nyilvánosság közötti reprezentáció extenzív formája: a megakiállítás. Az expo-jelenség a 19. században. Az expo-jelenség az I. Világháború után. Az expó-építészet sajátosságai, viszonya a "végleges" építészet anyagához, statikájához, stílusához. Párizs és London úttörő szerepei. New York és Hága "hozzáadott értékei'. A novecentista "esposizione" sajátosságai. Magyar kultúrpolitikai szándékok és a külföldi expo-jelenlét. Magyar protagonisták a 30-as évek expón.
A velencei biennálé félszáz évének magyar jelenléte, a magyar képző- és építőművészet integrálódása az egyetemes stílusokba a rendszerváltás előtt és után.
Fejezetek a Velencei Biennálé százéves történetéből. Az art pompier és a modern törekvések együttélése a századfordulón. A novecentista Itália világra nyitott ablaka a 20-as, 30-as években. A rehabilitáció kora. Versenyben Kassellel és a média hiteles új helyszíneivel. Magyar jelenlét változó sikerekkel: Vaszary János, Aba-Novák Vilmos, Kokas Ignác, Fehér László és Andreas Fogarasi esetei.